Ittzés Mihály (1938-2018), a Kodály Intézet volt ig. helyettese, a Magyar Kodály Társaság elnöke, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a Kecskeméti Kodály Intézetért Alapítvány kuratóriumának tagja hatalmas és sokak számára nagyon értékes szellemi javakat hagyott ránk.
Dr. Ittzés Mihály 1963-ban végzett a Zeneakadémia középiskolai énektanár és karvezető szakán, 2002-ben pedig Finnországban szerzett doktori fokozatot a Jyväskylä-i Egyetemen. 1963 és 1970 között a győri Zeneművészeti Szakiskolában, 1970 és 1973 között a kecskeméti Kodály Iskolában tanított. 1973 óta volt a kecskeméti Kodály Intézet oktatója – itt szolfézst, zeneelméletet, zeneirodalmat, népzenét, karvezetést tanított – és a Nemzetközi Kodály Szemináriumok aktív pedagógusa. Mesterkurzust tartott Ausztráliában, Ausztriában, Dániában, Finnországban, Görögországban, Írországban, Kínában, Koreában, Lengyelországban, Olaszországban. Kodály Zoltánról és a zenei nevelésről született tanulmányai megjelentek a Magyar Zene, a ZeneSzó, a Könyv és Nevelés, az International Journal of Music Education című folyóiratokban és a Kodály Intézet gondozásában. A kiváló zenepedagógust 2018. június 12-én, 80 éves korában érte a halál.
Szellemi hagyatékát, mely tárgyi formájában a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kodály Intézetéhez kerül majd, az elmúlt másfél évben Ittzésné Kövendi Kata, az elhunyt özvegye próbálta feltérképezni és valamelyest rendszerezni. Ahhoz, hogy érdeklődők és kutatók számára hozzáférhető legyenek a dokumentumok, nagyon komoly előkészítő és feldolgozó munkára van szükség. Az előadásokból, cikkekből kb. 2000 lehet, könyvben, folyóiratban, kéziratban és számítógépen, illetve gépelt formában. Az írások zenetörténeti, zenepedagógiai és történelmi jelentősége vitathatatlan. Komoly zenetudományos elemzések, egy-egy szerző vagy kor műveit-stílusát megvilágító írások, mély műelemzések, magyar zenetörténeti munkák (a verbunkos és a népszínmű, Liszt, Erkel, Bárdos, és elsősorban Kodály műveiről, zeneszerzői és zenepedagógiai munkásságáról), a magyar zenei közélet számára lényeges témákról. Írásai tartalmaznak hangversenykritikákat és műelemzéseket az 1960-as évektől kezdve, ismeretterjesztő írásokat, sokatmondó köszöntőket és nekrológokat, rávilágítanak a szerző társadalmi felelősségvállalására. Rengeteg zenepedagógiai jellegű előadás és cikk, köztük a magyar zeneoktatás történetét elemzők, és a mai kor kihívásaihoz hozzászólók. Interjúk, amik vele készültek, és különlegesen jó interjúk, amelyeket ő készített zeneszerzőkkel, karvezetőkkel. Az anyag hatalmas, még egyáltalán nincs feltárva a levelezés és a szakmai fotótár.
A Magyar Művészeti Akadémia támogatásának köszönhetően 2020-ban elindult a hagyaték tematikus rendszerezése és a digitalizálás első fázisának megvalósítása.
Az Ittzés Mihály szellemi hagyatékának feldolgozása szakmai program megvalósítását 2020. évben a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.